Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami a gasztronómiának a medvehagyma, az a turizmusnak a levendula. Az újrafelfedezett, szupertrendi idénynövény, ami jó mindenre, élnek-halnak érte a nők, készíthető belőle bármi, talán csak nyomtatott-áramkör nem, és szervezhető köré fesztivál, skanzen, étterem, biobolt. Mivel valójában teljesen igénytelen, és minden ellenkező állítás ellenére csak ott nem terem, ahol irtják, ezért a levendula a legalkalmasabb lakmuszpapír, hogy kimutasd: ki mire viszi ugyanabból a kezdőcsomagból. Van egy tájegységed, futtasd be levendulával, a játék indul MOST!

Először is vannak a technikai alapok, vagyis keress egy többé kevésbé alkalmas lokációt, a levendulát ültesd el, vagy ha már nő magától, akkor ápold, gyomláld, takarítsd be és ne hagyd a növényen. A profik a talajt is romantikus téglaporossá tehetik. Aztán tedd megközelíthetővé, irányíts oda bringautat, rendes földutat. Akár hiszed akár nem, ezzel már le is tetted a levendula-turizmus alapjait.

Fontos, hogy megteremtsd a hitelességet, a kötelező mendemondát, hogy már az akárhányadik században is volt ott egy kis gazdaság/ céh/ szerzetesrend/ találkahely, a helyiek pedig mindennapjaik kellékeiben őrzik a hagyományokat. A hitelességet tudod erősíteni egy valamilyen egyedi színnel, hogy mondjuk itt nyílik leghamarabb a világon, itt nő legmagasabbra, itt vannak a legrégebbi tövek, itt próbáltak belőle először sört/ pálinkát/ hajszeszt csinálni, itt készül belőle fánk/ kosár/ szagosított lúdtalpbetét is. Lehet hozzá bérelni néprajzkutatót, megkérdezni vidékieket... vagy rákeresni a neten.

Ehhez az egészhez nem kell több 3 évnél. Akármennyire is cinikusan hangzik, de tényleg. Horvátországban Hvar szigetén most június végén tartották meg a 4. levendula fesztivált Velo Grablje-ban, ki lehet számolni, hogy mikor  kezdték. Az egész mögött nem áll más, mint az a folyamat, ami mostanában új varázsigévé vált, úgy hívják, hogy "turisztikai desztináció menedzsment". Valójában semmi több, mint józan paraszti ésszel, jó üzleti és szépérzékkel tudatosan megteremted az illúziót és köré a bizniszt. Velo Grablje-ban pár ember állt össze, hogy felelevenítse a régi hagyományokat, egy olyan faluban, ami szinte teljesen kihalt a 20. század második felében a nálunk sem ismeretlen történelmi és gazdasági viharok miatt. Sokat segít néhány egészen eredeti gondolat, ahogy Hvart is népszerűsítik, például díszpolgári címet adtak Beyoncé féléves gyerekének, azt meghálálva, hogy tavaly Hvar szigetén készültek az első terhesfotóik. Pár év, és simán lesz horvátországi levendulás romantikus film Julia Roberts-szel, esetleg Diane Lane-nel vagy az ügyeletes önmegvalósító harmincas színésznővel. A horvtok jól csinálják, de valójában levendulás turizmus a Földnek ezen a mérsékelt égövi szélességi fokain még sok helyen - szó szerint - terem.

Az a jó hír, hogy nem állunk rosszul. Tihany, de úgy általában a Balaton-felvidék köré az elmúlt években egészen szerethető imidzs alakult ki, és ez nyilván nem véletlen, hanem sok lelkes és hozzáértő ember munkájának köszönhető. Van nekünk is fesztiválunk, kézműves-foglalkozások, rendszeres kirakodóvásár, tematikus szálláshelyek és programok, de van azért még bőven tartalék ezen a vonalon. Megvannak a sajátos magyar jellemzők is, amiket jó lenne levetkőzni, például kerülni a "magyar provence" elnevezést, különösen, ha önmagában is abszolút figyelemreméltót alkotunk (, és ezúton is elnézést kérünk a két belinkelt vállalkozástól, melyek láthatóan minőségi és profi kezdeményezések, csak a nevük fura). A turisztikában - de igazából másban sem - szerencsés valamihez szlogenszinten mérni magunkat, mert az elvesz az illúzióból és a hitelességből. Magunkról állítjuk ki ezzel azt a bizonyítványt, hogy csak másolunk, sosem érünk fel az eredetihez. Az természetesen nem kerülhető el, hogy más tegye ezt velünk, de mi magunktól ne erőltessük ezt. A "magyar Tarantino", a "Bakony Maradonája", és "Pest megye Hollywoodja" is esetlenül hangzik. Aztán jelen van még sajnos a hagyományos magyar "félszívvel csinálás": Ha elhatározzuk, hogy ez az irány, akkor ezen a vonalon végig kell menni. Ha Tihanyt levendulás hellyé akarjuk tenni, és ebből akarunk élni, akkor erre rá kell pörögni. Érdemes megnézni az igazi nagy francia mintát: a honlapjukon ezerrel túlteng a levendula, és rögtön ott vannak a szálláslehetőségek, a programajánlatok, árral, fotókkal, leírással, pozitív kommentekkel, mindennel, ami azt segíti elő, hogy itt a turista elköltse a pénzét. Ezzel szemben Tihanynak, a levendulás tematikának és a helyi idegenforgalomnak csak nagyon szerény, visszafogott oldalai vannak, sok olyan megoldással, ami csak évekkel ezelőtt volt divat. Túl sok menüponton keresztüli kattintgatással lehet eljutni a lényeghez, nem célorientált, inkább csak leíró jellegű, semmint aktivitásra serkentő. Ne csak bízzunk abban, hogy majd belénk szeretnek, hanem tegyük ezt a folyamatot kikerülhetetlenné. Az nem megengedhető, hogy Tihany angolnyelvű oldaláról a szállás menüpontra kattintva magyar nyelvű szállásleírásokhoz jutunk. Visszatérő élmény az egyes menüpontoknál az "under construction" felirat, de egyébként is túl sok kattintást, túl sok barangolást igényel az oldal.

Ennél sokkal színvonalasabb az államilag tuningolt Levendula Ház Látogatóközpont (nem összekeverendő a sokkal autentikusabb hangulatot árasztó Levendula Udvarházzal), de talán feleslegesen kalandozik el a levendula tematikától a geológia és paleontológia irányába, kicsit tájidegen science-museum megoldásokkal. Az állami és önkormányzati megoldásokhoz képest persze a magánszektor sokkal előrébb tart,és sokkal jobban tükrözi a lelkesedést is. Érdemes belenézni a Levendula magazinba, vagy megnézni pár helyi kezdeményezést, és nem csak weboldalaikat, hanem magukat a helyeket is.

Természetesen a levendulára alapozott idegenforgalom olyan sikerrecept, ami más növénykével, más kreált nevezetességgel is működhet, viszont világosan megmutatja, hogy nem kell ezeréves várrom ahhoz, hogy sikeres turisztikai célponttá tegyünk egy környéket.