Szuvenír vélemény

Könnyű célpont manapság a BKK néhány hete indított fővárosi hajójárata, hiszen minden héten van valami sztori, ami kapcsán pellengérre lehet állítani: lemaradó utasok, kimaradó állomások, kis műszaki hiba, kis elégedetlenség. A jószándékú kritikusok azért sietnek mindig hozzátenni, hogy örüljünk azért ennek a kezdeményezésnek, mert hiánypótló szolgáltatása ez a BKK-nak, és idővel majd biztosan megoldódnak a gondok. Mi elnézzük a bakikat, és éppen ezt a két nagyon fals, megengedő jellegű állítást szeretnénk tételesen cáfolni: a BKK hajójárata egyfelől egyáltalán nem hiánypótló, másfelől nincs ami idővel megjavuljon rajta, legfeljebb ha elindítanak helyette valami egészen más dolgot. Úgy fest, erre most van is hajlandóság.

Kezdjük a hiánypótlás kérdésével: évek óta felmerül annak kérdése, hogy Budapest és agglomerációja tömegközlekedésébe miért nincsen bevonva a Duna fővárosi szakasza. Más folyam menti városok erősen támaszkodnak erre, illetve felhozható még példának New York is, ahol Manhattant a szomszédos kerületekkel számos hajóút köti össze. Az ellenérvek Budapest esetében megvoltak: a kikötők befogadóképessége nem alkalmas, a gyorsan közlekedő, és emiatt gyorsan is megállni kényszerülő hajók a part erózióját felgyorsítják, és nehéz is összehangolni közlekedésüket a folyó egyéb, lassabb járműivel. Aztán mintha megszűntek volna ezek az ellenérvek, bejelentették a D11 és D12 hajójáratokat, ráadásul a BKK üzemeltetésében, aminek tömegközlekedési szolgáltatás a feladata. Valójában a D11 és D12 azonban nem tömegközlekedési járatok: menetidejük, rendszerességük, befogadó- és áteresztőképességük egyértelmű bizonyítékai annak, hogy ezek sétahajók, látványosságot adnak, nem kényelmes közlekedést. Az árfekvésük persze közelebb van a tömegközlekedéshez, erről persze egyik sétahajó-szervezőt sem kérdezte meg senki. A gordiuszi csomó tehát nem lett átvágva, az eróziós és más műszaki ellenérvek nem lettek áthidalva, csupán megkerülve. Kipipálható, megvan a válasz, igaz, nem ez volt a kérdés.

Az, hogy idővel ez jobb lesz, az a hiány-nem-pótlás kérdéséből egyértelműen következik. Ha még több hajó, még pontosabban, még kevesebb bakival közlekedik, akkor sem lesz ettől több értelme, mint eddig. A kiindulási pont ugyanis továbbra is kérdéses: ha vannak profi túra- és sétahajók, akkor miért kell ezen a piacon beindulnia a BKK-nak, úgy pántlikázva, mintha tömegközlekedési piacon versenyezne? Ezért üdvözlendő, ha 180 fokos fordulatot vesz a projekt, és rendes, tömegközlekedési célú hajókat vásárol a főváros, amelyek gyorsak, nagy befogadóképességűek, és a sűrű kikötés is pontosan mehet velük. Hosszabb távokra - az elővárosi, ingázó forgalomra - pedig még mindig reménykedhetünk, hogy katamarán jellegű nagy gépeknek ad zöld utat a BKK.

Továbbra is nagy kérdés marad, hogy kinek éri ez meg. Vajon eljön-e a pont, amikor egy olyan üzemméretet ér el az egész, ahol a dunai hajójárat nem veszteségesebb mint a négyes-hatos? Ehhez sokkal több kell, a kezdeti hájp és a lelkes érdeklődés nem fog kitartani éveken át.