Aki Magyarországon a turizmusból él, az általában sír. Igaz, sírnak a brókerek is, a pékek is, és valószínűleg az eszkimók is. A turizmusban dolgozók viszont annak ellenére sírnak, hogy évről évre több a fóka. Hogy is van akkor ez? Idejön a sok vendég, de nem költ? Vagy lehet, hogy nem azt kínáljuk neki, amit szeretne?
(az illusztrációt a Városkommunikáció blog Facebook oldaláról lőttük)
Gyors egymásutánban két cikket is szenteltek az Index könnyed, női tartalmakra specializált beszállítói a kalocsai mintának, ami szerintük egyre cikibb, és gyors terjedése után gyors kimúlást jövendölnek neki. Pedig a minta népszerűsége egyáltalán nem meglepő: komoly kulturális hiányokat pótol!
Kongatja a brit sajtó a szuveníripari vészharangot: az Olimpia alkalmából kapható emléktárgyak többsége Kínában készült. Valós-e a félelem?
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami a gasztronómiának a medvehagyma, az a turizmusnak a levendula. Az újrafelfedezett, szupertrendi idénynövény, ami jó mindenre, élnek-halnak érte a nők, készíthető belőle bármi, talán csak nyomtatott-áramkör nem, és szervezhető köré fesztivál, skanzen, étterem, biobolt. Mivel valójában teljesen igénytelen, és minden ellenkező állítás ellenére csak ott nem terem, ahol irtják, ezért a levendula a legalkalmasabb lakmuszpapír, hogy kimutasd: ki mire viszi ugyanabból a kezdőcsomagból. Van egy tájegységed, futtasd be levendulával, a játék indul MOST!
Könnyű célpont manapság a BKK néhány hete indított fővárosi hajójárata, hiszen minden héten van valami sztori, ami kapcsán pellengérre lehet állítani: lemaradó utasok, kimaradó állomások, kis műszaki hiba, kis elégedetlenség. A jószándékú kritikusok azért sietnek mindig hozzátenni, hogy örüljünk azért ennek a kezdeményezésnek, mert hiánypótló szolgáltatása ez a BKK-nak, és idővel majd biztosan megoldódnak a gondok. Mi elnézzük a bakikat, és éppen ezt a két nagyon fals, megengedő jellegű állítást szeretnénk tételesen cáfolni: a BKK hajójárata egyfelől egyáltalán nem hiánypótló, másfelől nincs ami idővel megjavuljon rajta, legfeljebb ha elindítanak helyette valami egészen más dolgot. Úgy fest, erre most van is hajlandóság.
Ezúttal két videót ajánlunk az olvasó figyelmébe. Az egyik a népszerű Top Gear című autósműsor Finnországról szóló epizódja. A vendéglátó Mika Häkkinennel beszélgetnek arról, hogy mennyire a vérükben van a finneknek az autóversenyzés, mik a tipikus finn jellemzők, szokások, vicces előítéletek. Ha finnek lennénk, büszkék lennénk az egészre, hogy így élünk a világ köztudatában.
Érdekes összeállításra hívta fel még tavaly a figyelmet az Egy nap a városban blog. Noha a világ nagyvárosaiban teljesen megszokott, hogy világhírű celebek járnak a helyiek között, mi mégis rendre rácsodálkozunk erre. Önbizalom-hiányosak vagyunk, kicsit az fogalmazódik meg bennünk, ha egy híresség jár köztünk, hogy "Szegény, mit keres ez itt? Hogy félrevezették..."
Mikor elindul egy blog, akkor sosem árt összeírni, hogy mi is a cél, miről is fog szólni. Ettől persze még könnyen módosulhat az egész, változhat a létrehozói szándék, és eltérhet a befogadói percepció is: ha mondjuk irónikus blogokat félreért a közönség, vagy szándékoltan ál- és rémhíreket átvesz az MTI.
Esetünkben erről remélhetőleg nem lesz szó. A téma a turizmus, annak örömteli és elkeserítő hazai történései. A mód, ahogy bánunk a vendégeinkkel - vagy esetleg ahogy bánnunk kéne. Vendéglátás, gasztronómia, szórakozás, szállás, szuvenír, Hungarikumok, pro és kontra.
Igyekszünk sallangmentesen, a fölösleges modorosságtól, áltudományos okoskodásoktól mentesen művelni ezt az egészet. Főleg mert mi sem értünk hozzá, csak műkedvelői vagyunk, és ezen a területen tevékenykedünk, márkamenedzsment és kereskedelem a szakmánk. Promóciós indíttatású posztok kizárva, vagy ha majd akad ilyen, jelezzük elköteleződésünket. Néha lájkvadász módon fogunk megkérdőjelezni bizonyos magyar turisztikai hiedelmeket, még akkor is, ha esetleg a döntéshozók helyében mi sem feltétlenül tudnánk azonnali és jobb megoldást. Előre elismerjük: mindenre akad szakszerű válasz, csak éppen a szakszerű válasz sokszor nem kielégítő, nem előremutató, és egyetlen célt képvisel: mindent hagyni a régiben, kényelmesen. Ezzel el is jutottunk blogunk fő céljához: közösen megváltoztatni a megváltoztathatatlant.Mert kell a turisztikában is a szemléletváltás, alkalmazkodás, együtt gondolkodás, cselekvés.
Utóirat: aki kommentben szeretné jelezni, hogy a "szuvenír vélemény" megfogalmazás az helytelen, és valójában "szuverén vélemény", azt ezúton kérjük: ne tegye. Tudjuk.
